Maros Művészegyüttes

A legnagyobb múlttal rendelkező erdélyi néptáncegyüttes 1956-ban alakult Állami Székely Népi Együttes néven, melynek első bemutató előadására 1957 május 31.-én került sor Viszik a menyasszonyt címmel. 1980-ban Maros Művészegyüttes néven önálló művészeti intézménnyé vált és alakulása óta, 60 éve fejt ki szakadatlan tevékenységet hivatásos létesítményként az őseink hagyatékát képező népdalok, népi táncok és népviselet tanulmányozása, gyűjtése és színpadra alkalmazása révén. 2016 október első felében 60. évfordulóját, e tekintélyes kort ünnepelve tisztelettel és hálával tekintünk vissza az előző táncos, énekes és zenész nemzedékekre.
Mivel az együttes székhelye Erdély központjában van, vegyes néprajzi területen, forrásai főleg a románok, magyarok és szászok lakta erdélyi falvak világából fakadnak, ezekhez járul hozzá a cigányság festői és egzotikus jelenléte.
A Maros Művészegyüttes célkitűzésének tekinti az autentikus folklór népszerűsítését, az ífjúság nemzeti öntudatának megerősítését, fiatal tehetségek felkutatását és jól felkészült utánpótlási csoport kialakítását a néptánc és népdal terén.

Barabási Attila Csaba
Menedzser, művészeti igazgató

Most múlik

Szomorú-vidám játék

A verseny lovaknak való, nem embereknek.” Bartók Béla
Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek.” Kassai Lajos, lovas íjász

A humor, a paródia, a szatíra az ember egyik legfontosabb eszköze és lehetősége is.
Sikerorientált korban élünk. A média is azt sugallja, mindenki sikeres lehet egy darabig, ha nem is egy évig, egy hétig vagy egy napig bizonyosan. Utána jöhet a következő „versenyző”.
A Most múlik című előadás az elmúlt másfél évtized népzene-néptánc, az úgynevezett „folklór” színpadi megjelenítéséből, különböző formáiból inspirálódott. Feldolgozás, táncszínház és táncverseny címszó alatt majdnem minden revüsödik – piros nadrágos férfiak, eltúlzott mozdulatok, öncélú térformák, lehetőleg szaladva táncolt motívumokkal, felgyorsult zene és tánc, úgynevezett világzene-világtánc. Ha meg nem revü, akkor „lila köd”.
A Most múlik a humor és a paródia eszközeivel magát a népzene és néptánc mai színpadi, de akár táncházi formáit is görbe tükör elé kívánja tenni. Nemcsak a kortárs néptánc lehet kérdéses, hanem a megrögzött „eredetihez” való ragaszkodás is. Válságban van-e a néptánc, elavult-e, és van-e még táncházmozgalom, vagy csak vásár, és abból is a kirakodó. És akkor születik-e újabb csillag? A cím természetesen szimbolikus, a szemünk előtt tűnik el, múlik el a tradíció, átalakul a hagyományos népzene és néptánc, és utal a slágerre is, vagyis ez recept lehet a sikerre.

(Könczei Árpád, koreográfus)

Szereposztás
Székiek: Domokos Zsuzsanna, Duka Szabolcs Attila, Kásler Magda, Török László
Néptánc pankrátorok: György Károly, Szász Róbert Attila, Török Attila
Énekes versenyzők: Szabó Réka Ágota, Fekete Orsolya, Sándor Ildikó Zsuzsanna, Törzsök Zsuzsánna
Szólistatáncos versenyzők: Bíró Nimród Olivér, Ferencz Erika Piroska, Nagy Levente Lehel
Táncházasok és versenyzők: Bakó Nóra Violetta, Balázs Bécsi Csaba, Bartha Szabolcs Árpád, Bíró Mária Magdolna, Farkas Sándor Csaba, Füzesi Albert, Kovács Szabolcs Zoltán, Kuczogi Veronika, Lengyel Ildikó, Morár Norbert Csaba, Nagy Adél Melinda, Vetési Orsolya

Alkotók
Zenészek: Bakos Barna Attila, Gyárfás Róbert, Harai Levente, Jakab Attila, Moldován Horváth István
Forgatókönyv: Könczei Árpád
Zenei összeállítás – játéktér, kellékek: Könczei Árpád
Jelmezkészítés: Miklós János, Miklós-Papp Zsuzsanna
Díszletkészítés: Nagy Levente, Szőcs Zoltán
Fotók, plakát: Sipos Levente
Táncoktatók: Feketelaki Tibor, Székely Melinda, Könczei Csongor
Rendező – koreográfus: Könczei Árpád