A végéhez közeledő fesztivál vasárnapján lezajlott kerekasztalbeszélgetésen a táncegyüttesek képviseletei, a szakmai bizottság és néhány újságíró vett részt. A beszélgetésnek két fontosabb momentuma volt: előbb az idei kiértékelése, illetve a következő fesztivál  megszervezésének fontosabb pontjai (az utóbbiról jelen írásban kevés szó esik).

A szakmai bizottság tagjai egyenként szólaltak fel, és mondták el véleményüket, tanácsaikat a tizenkettedik ehtet-ügyén. Főként a fesztivál szervezettségét és a nyitottságot emelték ki, összehasonlítva különböző magyarországi és bukaresti (nép)táncfesztiválokkal. Ez a találkozó azért különleges, mert egyszerre van jelen a tiszta forrás és az alternatív művészet, amely azt eredményezi, hogy az összetartozás jegyében tanulni és kísérletezni lehet — megismerve egymás “hivatásos profilját”.
A magyarországi szakma az őszinte kritika fogadásának érzékenységére hívta fel a figyelmet. Mivel kevés a tánccal és a táncszínházzal foglalkozó szakíró, a táncegyüttesek ritkán találkoznak negatív, építő jellegű hozzászólásokkal, így nehezebben is kezelik őket. Emiatt minden szakmai kiértékelőn egyfajta parázshangulat alakult ki, amely feszültséggel valamit kezdeni kell: “Meg kell szokni!” — hangzott el a beszélgetésen.

A sepsiszentgyörgyi fesztivál újdonsága abban is rejlett, hogy különböző off-programokkal igyekeztek szélesíteni a tevékenység-skálát — ami, mint kiderült, többeknek nem volt ínyére (igényére). Voltak, akik a néptánc és a hagyományőrzés tárgyköréhez egyáltalán nem tudták kapcsolni az alternatív koncerteket, ami ugyancsak feszültségeket gerjesztett a beszélgetés alatt. A táncworkshop lehetőségével is nagyon kevesen éltek — mondták el a szervezők.
A kerekasztalbeszélgetésen elhangzott témák és azok körüljárása tulajdonképpen alapproblémákra világít rá: a táncegyüttesek bár az együttdolgozás és találkozás jegyében gyűltek össze, a találkozóról mint jelenségről nagyon sokféleképpen gondolkodnak — ami megnehezíti a kommunikáció haladását.

Kijelenthető, hogy az idei ehtet újdonságokkal gazdagította, és fesztivállá emelte a táncegyüttesek találkozóját. A hiányosságok és a szakmai hozzászólások egyelőre még fájó pontok minden együttes életében, viszont egymást segíteni és megismerni, ez lenne az ehtet célja.

Kiss Krisztina