Görbe tükör

A Maros Művészegyüttes célkitűzésnek tekinti az autentikus folklór népszerűsítését, az ifjúság nemzeti öntudatának megerősítését.” – olvasható a bemutatkozó szövegben.

Könczei Árpád rendező-koreográfus koncepciója sok kérdést vet fel. Mi lehet az üzenete az előadásnak? Hol vannak az arányok? Hogyan nézi a néző a testet? Hol az egyén? Mi az, hogy öntudat? A rengeteg kérdés mögött mégis felszínre tör egyfajta művészi perfekcionizmus és fenevaddá változik. Ál-komoly, komikus váltások, amelyek folyamatosan mozgásban, gondolkodásban tartják a nézőt, már-már provokatív módon. Érzelem, indulatok, paródia, valóság, arányok megtalálása, torz világunk átfedésének maradékát állítja fókuszba. Igény van a „minőségi” kultúrára, a hagyomány megtartása és a modernizáció viszont nem egymást kizáró, egymás ellen ható tényezők. A folytonosságot megőrizni, identitást megtartani, csak úgy lehet, ha időnként van lehetőség a hagyományokhoz „visszakanyarodni”, abból építkezni. Múlt és jelen, tradíció és modernizáció összefonódásának lehetőségeit keresi az előadás.

Csegzi Noémi

 

Forog a világ

Igen. Hatvan év. Volt, és hogyan tovább? Bemegyünk a színházba. Felakasztjuk a kabátunkat, beülünk a nézőtérre. És máris forog a kerék. A hagyományból hogyan születik a jövő? Erről szól Könczei Árpád előadása, a „Most múlik” szomorú-vidám játék. A népzene és a néptánc mai színpadi eszközeivel próbál görbe tükröt állítani a tánc művészete elé. A jelrendszerek keverednek, a mozgás és a beszéd kifejezéselemei, néha nem tudjuk megkülönböztetni őket, mégis értjük, annak ellenére, hogy ez nem tematikus előadás. Szemünk előtt zajlik a Maros Művészegyüttes egész története, és annak előremutató irányvonalai. Keverednek a különböző, Erdélyben élő nemzetek kifejezési formái, az „ülőverbunkotól” a csángó-székely dobbantásig, a népviseletek színes kavalkádjai az ízes népies megszólalásokig. Forog a kerék. Mintha nemzedéki áttörés körvonalazódna. A hagyományos népi jelmezek keverednek a mai, a népszokások iránt már-már érzéketlen utcai emberek jelmezeivel, de mégis örökletesen hordozzuk magunkban őseink hagyatékát. A humort is, amely nélkül nem létezhetne a virtus. Kemény jellegét az asszonyok fellépése enyhíti. „A színház szempontjából nem voltam bátor, a tánc szempontjából túl bátor voltam”, emeli ki a koreográfus. Ha ez így van, akkor táncra fel!

Tőkés Attila