Székely Melinda Szamosújvárról érkezik Sepsiszentgyörgyre egy számára kedves és fontos kollekcióval.

A népi kultúrával való kapcsolatom már a családban elkezdődött, ugyanis szüleim széki származásúak, így a hagyományok, a viselet, az énekszó és a tánc nem volt idegen kultúra, hanem a sajátomként ismertem rá a táncházba kerülésemkor is, csak egy kicsit más szemszögből. Ebből a kiindulópontból adódik az az elképzelsem is, hogy ez a kultúra, amit mi “népinek” szoktunk nevezni, hogy értsük egymást, nem valami embertől távoli dolog, amit “ápolni, örizni…” kell, hanem a saját kultúránk része. Az enyém legalábbis biztosan az. Számomra ez az a nyelv, amit beszélni tudok, mert erre tanítottak meg először. Ismerek más nyelveket is, de ezen beszélek a legfolyékonyabban.

Magyartanárként dolgozom 16 éve abban a középiskolában, ahova annak idején én is jártam, de a néprajz mindig a nyomomban van. A szamosújvári Téka Alapítvány keretében működő Kaláka néptáncegyüttes múvészeti vezetője vagyok a férjemmel, Feketelaki Tiborral együtt 2005 óta. 2000-től megszakítás nélkül oktatunk néptáncot a Kallós Zoltán Alapítvány által szervezett nyári néptánc táborban. Néprajzból írtam a fokozati vizsgadolgozatomat, Mezőség népszokásait vizsgálva, majd szintén ezzel a témával felvételiztem a Babes-Bolyai Tudományegyetem Hungarológiai Tanulmányok doktori iskolájába. Témám az ördöngösfüzesi lakodalomban történt változások 1930-tól máig.

Bár szüleim értelmiségi pályára szántak, a sorsom megtalált, és ami ott rejtőzött bennem, azt előhozta. Édesanyám sokat varrt otthon, mert varrónő, de nekem megtiltotta, hogy a varrógéphez nyúljak, mert azt akarta, hogy továbbtanuljak. Szót is fogadtam egy ideig, de aztán, amikor a táncházas ruháimat sehogy se értette, hogy milyennek szeretném, akkor titokban nekifogtam. Amikor nem volt otthon elővettem az anyagjait, szabtam, varrtam, és megvalósítottam az álmaim. Sokszor már az ő segítségével, mert legtöbbször rájött, hogy tilosban jártam, és hogy mégse menjen kárba az anyag, hát közösen helyrehoztuk a darabokat. 

Egyetemista koromban a saját tervezésű és kivitelezésű ruháimat sokan megirigyelték, így elkezdtem előbb ajándékba, majd  rendelésre varrni. Az, hogy anyukám mindig ott volt/van szakmai háttérként nagy biztonságot adott/ad mai napig, munkatársakká (is) váltunk. Hogy szakmailag is lefedjem ezt az érdeklődésemet 2001-2003 között a Kolozsvári Népfőiskola divattrervezői szakát is elvégeztem.

2005-ben iparosengedélyt váltottam ki, hogy otthon dolgozhassunk, így indult az üzlet, aminek már többször is volt lehetősége naggyá-nagyobbá nőni, mert lennének öteteim a továbbfejlesztésre, de nem szeretném. A tanári munkám mellett jó kiegészítő kereset. Nadrágfelhajástól menyasszonyi ruháig bármilyen munkát elvégzünk, varrunk népviseletet is, főként mezőségit és székit, de archív fotókról bármit tudunk rekonstruálni, amit kérnek. Varrtunk néptáncegyütteseknek viseletet, de sok az egyéni megrendelés is.

Annak a kollekciónak az ötlete, amit most elvinnék egyetlen darabból nőtt ki. Mindig úgy éreztem, hogy a széki viselet nagyon közel áll hozzám, de úgy viselni, ahogyan Széken ma is szokták ritkán adódik alkalom. A színei, a minták kanyarulatai, a szabásvonalak viszont ott folydogálnak a vérem lüktetésében, úgyhogy már menyasszony koromban is viseltem a széki pártát, de a ruhám az fehér volt, mert így lehettem önmagam. Egy különleges családi ünnepre készülve eldöntöttem, hogy széki hímzést hímeztetek a modern szabású ruhámra. Egy tanítványom anyukája az, aki Széken ma is varrja a hagyományos lakodalmakra a ruhákat, úgyhogy Zsuzsát megkértem, hogy azt varrja rá a ruhámra, amit a keszkenőszélre szokott. Mivel jól megértettük egymást a ruhám pont olyanra sikerült, amilyet szerettem volna. 

Nagy sikere lett ennek a darabnak, úgyhogy a klienseimnek is varrtam hasonlót, de sohasem egyformát, úgyhogy ma már azt hiszem 20 körüli a száma a variációknak – ezekből vinnék el egy párat. Melléjük pedig néhány olyan darabot, amit már többször is bemutattam divatbemutatón, és aminek nem a hímzése a “széki”, hanem a rakott szoknya része.