A Nagyváradon élő és tevékenykedő Miklós házaspár nagy örömmel fogadta meghívásunkat a 12. EHTET-re. Közös vállalkozásuk a Zsuzska folksufnija egy művészeti arcvonalú családi vállalkozás, amely Miklós-Papp Zsuzsanna és Miklós János szaktudására és tehetségére alapoz.

Miklós-Papp Zsuzsanna, Waldorf pedagógiát végzett, de néptánc-pedagógusként, amatőr illetve hivatásos néptáncosként és a Népművészet Ifjú Mester díjas népdalénekesként alapos betekintést nyerhetett a folklór különböző területeire. Eképp szerzett húsz éves tapasztalatot a néptánc, a népzene, s így a népviseletek, népi mesterségek és a különböző díszítőtechnikák világában is.
Korábban lószőr-ékszerek és hagyományos gyöngyékszerek fűzésével foglalkozott, a jelenben viszont, a felmerült igényekre válaszolva leginkább hiteles népviseletek varrásával, eredeti darabok rekonstrukcióival foglalkozik néptáncegyüttesek és egyéni megrendelők részére.

Elmondása szerint kreativitását édesanyjától és varrónő nagymamájától örökölte. Kifinomodott esztétikai érzéke és szakmai tudása szépen kiegészül férje, Miklós János szaktudásával, aki nem varr, de szintén hivatásos táncos volt, jelenleg pedig a vállalkozás vezetője emellett pedig néptánc-oktató és néprajzkutató.

Műhelyükben változatos termékek készülnek: néprajzilag hiteles magyar népviseletek, népi ihletésű viseletek, hagyományőrző ruházatok, egyedi kivitelezésű népies női táskák és kiegészítők,  amiket az egész Kárpát-medencében, de a tengerentúlon is csak úgy ismernek: Zsuzsi-táskák.

Zsuzsa így vall magáról és hivatásáról:
Nem születtem bele a magyar néphagyományokba, de nyitott szemmel és nyitott szívvel jártam és tanultam, és most a sok tanulás beérni látszik. Alkotó és egyben teremtő munkába fogtam, mely sok elismerést hoz, és sok szeretetet visz, mert minden ruhadarab személyesen „NEKI”, azaz valakinek készül! Gondos odafigyeléssel és szeretettel. Emlékszem még arra az érzésre, amikor kislányként egy szép viseletbe felöltözve énekelhettem vagy táncolhattam. Az egy varázslat, amitől arra a kis időre egy más dimenzióba repül az ember. Ezt az örömteli, boldog hangulatot szeretném belevarrni minden ruhába, megajándékozva ezzel viselőjét, ha kicsi, ha nagy, ha még éppen csak most kezdte tanulni, vagy éppen hosszú évek óta hivatásos táncos. A szépen elkészített ruhának, viseletnek varázsereje van! Varázslat az a javából, mikor egy szép kelme megszólítja az embert, és azt mondja: „Gyönyörű ruhát varrhatnál belőlem!”’  Hát engedek a csábításnak: avatok, számolok, tervezek, szabok, varrok, vasalok és egyszer csak én magam is elvarázsolódom az eredmény láttán.
„Szóval, TE szólítottál a kelméből? ” – kérdem tőle akkor, s amikor azt érzem, hogy hú, de szívesen megtartanám, akkor tudom, jó munkát végeztem!